Örök Telihold 5. fejezet- Szomjúság

Twilight Fanfiction
Örök Telihold

5. fejezet - Szomjúság

Mintha egy régi, lelassított filmet néznék. A hangokat csak morgásként érzékelem. Carlisle arca meglepettséget, majd valamiféle "nem is te lennél" mosolyt mutatott. Olyan volt mintha a sebesség égetné a bőrömet, elvarázsolt lassúsággal fordultam az ajtó felé.

Emmett.

Mit keres itt? Miért cibálja a karomat? Miért húz kifelé a szobából? Hova visz? Mit akartok? Hányan álltok még kint? Miért vigyorogtok?

Bágyadtan integettem Calisle-nak. Úgy nézhettem ki, mint egy lelassult drogos.
És akkor végre tisztán hallottam.

"Mi baja?"
"Nem tudom."
"Megbuggyant" hallottam Jacob röhögését.

A szemem kitisztult, újra tisztán érzékeltem a környezetemet, mintha épp a víz alól buktam volna fel a felszínre.

Emmett, Jasper, Edward és Jacob alkotta kör közepén álltam.
"Hahó, kiscsaj" kocogtatta meg Jacob a fejem. Könnyedén elkaptam hatalmas, forró kezét és szúrós szemekkel vizsgáltam vonásait.
"Több tiszteletet. Még az ükanyádnál is idősebb vagyok" morogtam egyenesen az arcába.
"Méghogy kiscsaj!" dohogtam magamban. A vigyorgó Edwardra pillantottam.
"Szóval... Mit akartok?" kérdeztem morcosan a szomjúságtól és a sértettségtől.

Miért kellett megzavarniuk édes mámorom?

"Visszavágót követelek" mondta elszántan Emmett.
"Fogadtunk, hogy megint elveri-e egy lány" Jasper hangja incselkedő volt, ahogy Emmettet hergelte.
"Talán holnap. De ne ma. Ez a nap már így is hosszúra nyúlt."
"Ugyan ne csináld már hugiii."

Lehet ilyen kérésnek ellenállni? Huginak szólít? Ilyen hamar kiismert volna? Bele kell törődnöm, hogy minden hülyeségre rávesz majd...

"Holnap. Ígérem."
Emmett olyan savanyú pofát vágott, hogy akaratlanul felnevettem.

"Azon gondolkodtam" kezdte tűnődve Edward, " hogy vajon, te alszol-e?"

Mióta gondolkozik ezen? Tényleg ennyire foglalkoztatja, hogy mi vagyok? Vagy csak Renesmee-t félti? Vagy ő az a mindent tudni akaró típus?

"Néha alszom."
"Mikor fogod elárulni mi is vagy valójában? Hogy hogyan is értetted az hogy a félvérek egy speciálisabb fajtáját képviseled?"

"Úgysem tudom előled sokáig elrejteni. Folyton a fejemben kutakodsz!"
"Nem mondanám, hogy kutakodok... csak hallgatok."
Kissé zsémbesen sóhajtottam. "Nagyon bosszantó tud lenni a képességed Edward" gondoltam, remélve, hogy a címzett megkapja az üzenetet.

Jasper morcosan nézett rám. Szemöldökei bosszúsan összecsúsztak, ajkai egy vonallá préselődtek össze, tekintete hideg volt, akár a jég.

Mégis mi a fenét tettem?

"Szomjas vagy" morogta kijelentően.
"Igen, és?"
"Jobb ha kerülöd Nessie-t. Azonnal indulunk vadászni" határozott Edward, miközben már karomon éreztem jéghideg márvány kezének szorítását. Jacob ellenségesen méregetett, mellkasán vészjósló moraj hullámzott mialatt elállta a nappaliba vezető utat Emmettel.

Mikor rájöttem mit is csinálnak, keserűen elmosolyodtam. Hogyan is gondolhatják rólam, hogy bármikor bántanám azt a földre szállt angyalt? Magát a megtestesült tökéletességet?

"Túlreagáljátok. Nem jelentek rá veszélyt."
"Mi?" bukott ki a kérdés Jacobból.
"Elfelejtitek, hogy én is félvér vagyok? Számomra az ő vére nem jelent kísértést... Előbb eszem meg reggelire Jacobot" vigyorogtam rá, miközben csibészesen pásztáztam tekintetemmel a nyakát. "De talán tényleg jobb lenne most egy kicsit vadászni."
"Veled megyek" ajánlotta fel Jasper.

Ajánlotta vagy inkább közölte? Nem bízik bennem?

"Attól tart emberi vért fogsz..."magyarázta Edward.
"Nem. A mai naptól fogva vega vagyok" ismét bevetettem legelbűvölőbb mosolyom Jasperen.

Egy századmásodpercig csak Jacob ritmikátlan szuszogását hallottam.

"Talán tényleg jobb lesz, ha velem jössz." Az izmaim megmerevedtek. A torkom égetett. Jacob, bár bűzlött, vérének illata csábítóan hatott rám. De még mindig elenyésző a kísértés.

Jasper bólintott. Tekintetével óvatosan méregetett. Szinte éreztem, ahogy érzéseimet vizsgálja. Emmett és Jacob utat nyitott.
"Induljunk" jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Lénye szinte kényszerített a szófogadásra. Mindig ilyen határozott karizmája volt?

"Embry, Seth és én a ház körül fogunk járőrözni" Jacob hangja szinte fájdalmasan érces volt Jasperé után.
"Csak biztosítékként" szabadkozott.

Megértően mosolyogtam rá. Bár én is érezhetném azt amit ő. Azt a törődést, azt a szeretetet, amit Renesmee iránt érez. Én még sohasem érezhettem ezt egy lény iránt sem. Tudni akarom milyen. Milyen lehet szeretni?

Jasper némán elindult a kijárat felé. Hang nélkül követtem. Nem néztem se jobbra, se balra, a szomjúság vezette testemet. Kiléptünk a szabadba. Bella és Nessie nemesen sétálva távolodtak, egy másodperc múlva Edward is csatlakozott.

Ahogy őket néztem, csak egy kérdés foglalkoztatott. Milyen lehet a szerelem?

Meglepődve vetten észre, hogy időközben már leszállt az alkonyat. Jasper kérlelhetetlenül haladt előre. Elszántan követtem.

Fagyos szívemet gyűlölt féregként rágta a kétely. Lesz elég erőm végleg lemondani az emberi vérről?

Örök Telihold 4.fejezet - Hugi

Twilight Fanfiction
Örök Telihold

4. fejezet - Hugi

Alice topáz szemeibe mélyedtem.

Az enyém már lehet, hogy fekete? Elég szomjasnak éreztem magam.
Lehetetlen vagyok. Hogy lehetek ennyire elővigyázatlan?
Szinte csoda, hogy Renesmee vérének illata nem hozza elő belőlem a szörnyet. Persze az ő vérét inni egyfajta kannibalizmus lenne részemről... Beleborzongtam a gondolatba.

Alice még mindig meredten korholt tekintetével.

"Nem értelek" húztam fel egyik szemöldököm.
"Nem lehetsz ennyire ostoba!" sóhajtott az ég felé emelt szemekkel. Úgy nézett ki akár egy oltárszobor. Fehér, mozdulatlan, tekintete az eget kémleli, vonásai gyönyörűek, csak a glória hiányzik.

És akkor hirtelen megcsillant a lelkem eldugott szegletében, a szívem legmélyén továbbkúszva és kitöltve egész testemet a lábujjaimtól a fejem búbjáig, a remény. A remény, hogy jól értelemezem Alice szavait. A remény, hogy jobban kedvelnek, mint azt valaha kívánhattam volna. A remény, hogy itt maradhatok.

Hallottam saját hangomat ahogy egy aprócska, boldog Ó csusszan ki az ajkaim között. éreztem ahogy szemeim elkerekednek és egy mosoly rendezi át vonásaimat.

"Itt fogsz maradni, húgocskám" mondta elbűvölően, az utolsó szót valami különleges melegséggel a hangjában.
"Most már tisztán látom. Nemcsak a te döntésedtől függött. Emmett, Renesmee és én sem engednélek el többé."
Éreztem, hogy nem hazudik, de a szívem még nem hitt neki.

"Emmett nem engedne el addig, amíg le nem győz" kuncogott, "legalább százszor. És ha már Emmett nem enged, nem enged Rosalie sem. Jasper pedig nem hagyná, hogy boldogtalan legyek azért, mert elmész. Renesmee pedig olyan különös szeretettel ragaszkodik hozzád, hogy ha akarnál se mehetnél. Bella és Edward nem engedné. Esme és Carlisle pedig mindig a legjobbat akarja nekünk..."

"Elég Alice. Elég. Ha beletudnék halni a boldogságba, ha a szívem túl tudna csordulni az örömtől... Esküszöm menten összeesnék."

Hatalmas boldog sóhaj tört fel lényem legmélyéből.

"Ó, Alice! Ó! Ó! Ó! Ó! Ó! Ó!" ujjongtam először Alice nyakában. Majd Rosaliet kezdtem ölelgetni, végül Esmét. Bella pedig Nessievel a kezében csendben, sokatmondóan mosolygott.

Melegség töltötte ki az egész testem. Hihetetlenül boldog voltam. Bárcsak hamarabb jöttem volna ide.

Jasper lépett a nappaliba. Fürkésző szemmel nézett rám, majd Bellára. Végül olyan kifejezés ült ki az arcára, min egy jóllakott óvodásnak. Nem értettem, de e percben nem is tudott más érdekelni, csak a saját boldogságom.

"Emmeline" hallottam a nevemet a felső szintről. Búcsúzóul az angyalarcú Rosalie-ra pillantottam, aki gyengéden végigsimított az arcomon.

A boldogságtól szinte feltáncoltam az emeletre. A hallott hang irányába tartottam, féltem, hogy eltévedek, hiszen itt még csak Alice szobájában jártam, de könnyű volt kiigazodni. Egy másodperc alatt Carlisle dolgozószobájában voltam.

Nem néztem másra, csak rá. A szoba többi részét szinte nem is láttam, elhomályosultak a vonalak, képtelen voltam fókuszálni. Ez valami boldogságköd?

"Emmeline, ha jól sejtem, maradsz."
"Ó, én nem akarok teher lenni, ha kell elmegyek" mondta a szám és súgott mást a szívem. Összeomlottam volna, ha el kell mennem.
"Ugyan. Hogy jelenthetnél terhet?" mondta elképesztően udvariasan mosolyogva.

Azon gondolkoztam, vajon bele lehet fulladni a boldogságba?

"Edward régi szobája megfelel?"
Válaszként az arcom felragyogott. Meddig lehet még ezt fokozni?
"Hónapok óta nem használja, van egy külön kis fészkük Bellával és Nessie-vel."
Nem tudtam megszólalni. Egyszerűen nem ment.

"Egy kicsit persze átalakítjuk majd a te ízlésedre. Esmét igazán boldoggá tennéd vele, ha megkérnéd, hogy segítsen."
"És engem is" tette hozzá bársonyosan meleg hangon.

Olvadok? Vagy csak boldogság forró lehelete hullámzik végig tagjaimon?

"Köszönöm Carlisle" suttogtam egyetlen lehelet alatt. Tudtam, ha sírni tudnék, már potyognának a könnyeim.

Még akkor sem mozdultam meg, amíg delíriumos álmomba durván belehasított egy hangos csattanás. A mesteri, ódon faajtó kicsapódott.

Örök Telihold 3.fejezet - Játékszer

Twilight Fanfiction
Örök Telihold

3. fejezet : Játékszer

Már csak Emmettre koncentráltam.

Láttam, ahogy az izmai megfeszülnek, arcán egy rosszcsont kisfiú mosolya terült szét. Szemében egy csepp rosszindulat se volt. Játékosan megmozgatta a vállait.
Ki hitte volna el neki, hogy elgémberedett?

Egy Renesmee levegővételnyi idő után rám vetette magát.

Jobb karjával irdatlan erővel nyomott a földnek, éreztem ahogy az izmai megfeszülnek. Szinte hallottam ujjongását amiért korlátlanul használhatja erejét.
Első megilletődöttségem után két lábbal dobbantottam mellkasán, mire ő elrepült a konyha irányába, meglepődött vigyorral az arcán.

Senki sem számított rá, hogy bennem is van elég erő. Jól belegondolva, én is csak egy középszerű ellenfélnek láttam volna magam. Szóval nem csak Alice találta meg a játékát, hanem Emmett is. Játék? Fagyos szívem szinte égetett. Én? Ilyen szemmel még sosem tekintettem magamra, de kifejezetten tetszett. Mintha egyszerre ismét gyerek lenne a lelkem. Egy pajkos, neveletlen, bevállalós, fiús kislány.

"Hé Emmett. Talán nem a házban kellene játszanunk"még mindig nevettem a gondolattól, hogy én vagyok a játék. Kecsesen felpattantam a padlóról.

"Miért nem velem játszol elsőként?" kényeskedett Alice olyan kislányosan magas hangon, ami ismét megnevettetett.

"Gyerekek... Ugyan már... ne marakodjatok egy játékon. Jut belőlem mindenkinek" kacagtam magamban. Edwardból prüszkölve tört elő egy velőtrázó nevetés. Nem tudtam nem vigyorogni.

"Mégis mit szeretnél...?" kérdeztem Alice felé fordulva, de a kérdés közepén valaki hátulról megragadott.

A neveletlen kölyök a szívem legmélyén fülsiketítően visított az örömtől.

A hatalmas kéz nem lehetett másé, csak Emmetté. Vadul megragadtam karjait, széles vállaira tettem hófehér kezeim és felrúgtam magam a levegőbe. Hallottam ahogy a lábam alatt megreccsen a padló, imádkoztam hogy ne legyen semmi baja.

Egy századmásodpercig egymás szemébe néztünk. Vagy talán két kisgyerek nézett farkasszemet?

Tekintetében rögtön megláttam azt a huncut kisfiút akit rögtön megszerettem, de szeme elárulta, fogalma sincs mi következik.

Renesmee menthetetlenül és elragadó hanggal kacagott. Melegség áradt szét jéghideg testemben.

Fejjel lefelé láttam Alice-t, aki duzzogva, de mosolygó szemekkel figyelt. Mindez egy pillanat műve volt. Lendületből átfordultam Emmett másik oldalára, aki ismét konyha felé repült.

Lehetetlennek tűnt nem vigyorogni, amikor lassan elősomfordált a konyhából, tekintetében még mindig a kisfiús tűzzel.

"Nem Emmett. Most nem" csilingeltem egyenesen angyali arcába, cinkosan hunyorogva, készen egy támadásra. Alig tudtam elfojtani a nevetést. A Cullenekkel mindig ilyen boldog lehetnék?

"Igen Emmett. Most velem jön!" sziszegte hihetetlen gyorsasággal Alice, miközben már meg is fordított és felfelé tuszakolt a lépcsőn.

Kétségbeesésemen és hiábavaló ellenállásomon ismét nevettek...

Edward hangját hallottam a nappaliból amikor becsukódott mögöttem Alice szobájának ajtaja.
"Alice nem ereszti még egy darabig."

Alice kezébe centit vett, körbetáncolva vette le méreteimet, hozzá szájcsücsörítve hümmögött. Olyan volt mint egy apró és törékeny, csodaszép manólány.

"Irány vásárolni!" jelentette ki végük dallamos hangján, mialatt egy hatalmas szekrény aljából apró ezüstszínű bőrtáskát vett elő, ami remekül illett a ruhájához, amit a szemem előtt vett fel követhetetlen sebességgel.

Kifelé tartottam a házból, tudva hogy Alice játékos karmaiból nem olyan könnyű a menekülés mint Emmettéből.

A lépcső közepén ért utol és az ajtó felé sodort sebesen. "Vásárolni mentünk" mondta izgatottan a meglepett Esmenek és már a hatalmas cédrusok alatt futottunk.

Rosalie már itt várt ránk egy vörös autóban. Nem értek az autókhoz. Újabb hiányosság. Értek én valamihez?
"Nem is szóltál" nyafogta Alice-nek.
"Tudtam, hogy jössz."
"És ha nem, se tudod bebizonyítani" tettem hozzá magamban.

Alice viharos gyorsasággal vásárolt ruhákat, kiegészítőket, fehérneműt... A pénztárnál kisebb ruhahegyet alkotva állt meg. Legalább 15 pár cipőt láttam. Rosalie is magával hozott egy sokkal szerényebb hegyet. Elbűvölően mosolyogtak az eladóra, akit az elolvadástól féltettem.

"Jöhet a következő" hallottam elragadtatott suttogását amikor becsapta Rosalie kocsijának csomagtartóját.

A vámpírmemóriám átállt automatikus üzemmódra. További 14 boltban jártunk. Mind szemetgyönyörködtető ruhákat kínált - csillagászati árakon.

Egyetlen boltban mertem megérinteni egy hosszú, kivágott, trükkös szabású méregzöld ruhát, mire Alice kitörő ujjongással felelt, hazáig dicsérte felülmúlhatatlan szépérzékemet és csodás választásomat.

Vámpírt még nem tettem ilyen boldoggá egyetlen érintéssel.

Vajon hova veszem föl azt a ruhát? Esetleg Renesmeenek parádézhatok benne, amikor meglátogatom.

Összefacsarodott rég halott szívem Renesmee gondolatára. Még meg sem érinthettem.

Már nem hallottam Alice szavait, csak Rosalie-t tudtam csodálni. Pár perc múlva már ismét a nappali közepén álltunk, Bella épp Esmével együtt etette Nessie-t. Különös triónkra pillantva elnevette magát, hangja olyan fantasztikusan megnyugtató volt. Örökké elhallgattam volna.

"Alice, most talán tényleg túllőttél a célon."
"Nem hiszem" húzta fel az orrát Alice. "Az új húgom nem járhat rongyokban"
"De ez nem Renesmee mérete" értetlenkedtem.
Alice gyilkos pillantásokat vetett rám.

Örök Telihold 2.fejezet - Család

Twilight Fanfiction
Örök Telihold

2.fejezet - Család

"Honnan tudsz róla?" morogta hófehér fogai között szűrve egy angyali szépségű vörösesbarna hajú férfi, aki a másodperc törtrésze alatt jelent meg velem szemben, tőlem pontosan 1 méternyi távolságra.

"Na de Edward, fiam.."hallottam Carlisle nyugodt kissé feddő apai hangját. Új érzés töltötte be mellkasom, ahogy Carlisle olyan törődéssel nevezte fiának. Féltékenyen tekintettem az új jövevényre.

Mindazonáltal a kérdés és a kérdező hirtelen megjelenése meglepett. Gyorsabban mozog mint a többiek-jelentettem magamnak némi elragadottsággal gondolataim hangjában. Ő lenne Edward? Fürkésző tekintetemet az ő csodaszép fenyegetően megvillanó szemeibe fúrtam.

"Hiszen minden vámpír tud róla" suttogtam jéghideg ajkaimat alig mozdítva, de biztos voltam benne, hogy mindenki tisztán hallja a szavaimat.

Szinte fizikai fájdalmat okozott szemeimet levenni a tökéletes arcól, de fejemet Carlisle felé fordítottam. A lehető legkisebb sebességgel nyújtottam felé kezemet nehogy bárki félreértse, ismét bevetve legelbűvölőbb mosolyomat. Halványan láttam ahogy Carlisle egy óvaintő pillantást küld Edward felé.

"Carlisle, örülök, hogy végre találkozhattunk." A kezét nyújtotta arcán a legudvariasabb kifejezéssel amit valaha láttam. A többiek mind furcsán és gyanakvóan méregettek, kivéve Alice-t, aki mozdulatlanul a semmibe meredt, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Nem mertem ismét Edwardra nézni, csak a szemem sarkából követtem mozdulatait, ahogy állkapcsa megfeszült és ajkai egy vékony vonallá préselődtek össze.
"A nevem Emmeline." Bársonyos hangom kavargó érzéseim hurrikánja következtében mélyebb volt a számomra megszokottnál. Edward gyilkos szemeit még mindig magamon éreztem, "Soha sem bántanám őt Edward" küldtem neki gondolatban az üzenetemet. Megkockáztattam egy felé vetett apró félénken mosolygó pillantást.

A szívek gazdái megálltak a ház távolabbi sarkánál.

Szemeimet azonnal lesütöttem ahogy ismét találkoztam immár kevésbé dühös, de érdeklődő tekintetével.

"Miben lehetünk szolgálatodra kedvesem?" kérdezte Esme szeretetteljes hangon.
Nagyot sóhajtottam. Számomra kihallatszódott belőle a lemondás, és mindaz a fájdalom amit ez okozhat. A levegő telis-tele volt illatokkal. Narancsvirág, frézia, napfény és ezernyi más illat, fantasztikus illatkompozíciót alkotva, valami azonban mégis szúrta az orromat.

Éreztem ahogy az arcom elkomorul.
"Renesmeét szeretném látni" suttogtam magam elé, csukott szemekkel. Féltem a reakciójuktól.
"Nem!" kiáltotta egy mély, ugató hang a házból.
Edward komoran nézett rám, láttam ahogy ezernyi gondolat fut át a fejében.

"Nem bántanám, csak szeretnék vele találkozni."
"Nem fogja bántani" jelentette ki megnyugtatóan csilingelve Alice.
A család hangulata egészen megváltozott, a feszültség oldódott. Bentről egy panaszos nyögést hallottam, és Edward szemei is csak egy árnyalattal lettek barátságosabbak.
"Én is ezt mondtam" morogtam sértődötten. Alice kuncogott.

A szívemben melegség áradt szét, ahogy rápillantottam amint a ház felé táncolt Jasper kezét fogva.
Carlisle utat nyitott előttem. Követtem Alice-t, Jaspert, Rosalie-t és Emmettet a házba. Mögöttem hangtalanul lépkedtek Edward és a szülei.

A dobogás egyre közelebbről hallatszódott. Gyorsabban közeledett felém, mint ahogy a ház felé haladtunk. "Tehát visszatérnek a ház közelebbi felébe" vontam le a következtetést.

Nem figyeltem a berendezésre, egyszerűen nem érdekelt. Szemeimmel csak azt a 3 alakot voltam képes kutatni. Mind egy világos kanapén ültek. Az egyik egy hatalmas rezesbarna bőrű 25nek tűnő férfi volt, de szemei fiatalabbnak mutatták. Rövid fekete haja az égnek meredt. Mellette egy különös értelmet sugárzó szempár gyönyörű vámpírtulajdonosa. Sötét haja lágyan omlott a vállára, kezében a legfantasztikusabb lénnyel akit valaha láttam. Azonnal megszerettem.

Mögöttem hangtalanul becsukódott az ajtó, nem simogatott többé a lágy huzat. A friss szellő hiányát azonnal megéreztem.
Mögöttem Jasper morogni kezdett, hangja olyan volt akár egy autó motorja. A vérfarkas szaga ingerelt. Izmaim megfeszültek miközben egy morgás szakadt fel a torkomból. Szemeim a hatalmas férfin függtek. Ez volt a szokásos reflexem.

Egy századmásodpercnyi idő eltelte után jöttem rá, hogy mit is és hogyan teszek.

"Sajnálom" mondtam száraz hangon Jasper figyelő szemeibe, aki Emmettel rögtön köztem és a kanapé között termett. "Már ura vagyok a helyzetnek." Bella továbbra is védekezőn szorította magához gyermekét.

Hallottam tulajdon önkorholó gondolataim amiért ilyen helyzetbe hoztam magam egy átkozott vérfarkas miatt.
Az előbb még kanapén ülő férfi, most Bella elé állt. Teste hullámzott az indulattól.

"Jacob nyugodj meg. Te vagy rá ilyen hatással és nem a lányomat akarja bántani." törte meg a nyomasztó csendet Edward szavait a vérfarkasnak címezve. Szemei elgondolkozva méregettek miközben felesége mellé sétált.

"Furcsán hallom a gondolataid. Mintha a pattogó tűz beszélne."
"Mindennek megvan a maga oka" küldtem gondolatban a választ.
"Hogyhogy én vagyok rá ilyen hatással?" kérdezte Jacob értetlenkedve. "Talán félsz tőlem?" arca gyermekien gonosz volt.
"Egyáltalán nem fél. Ha jól gondolom, reflexszerűen gyilkolna" vigyorgott rá Edward. Azon gondolkoztam vajon mióta várhat egy ilyen Jacobba szúrható tüskére.
Jacob arcáról lefagyott a mosoly, gyermeki szemei elkomorultak, arca szigorú vonásokat vett fel.
"Bocsánat." Reszkető hangomra meglepett pillantással felelt. Majd elvigyorodott, így láthattam mesés fehér fogait amint elütöttek sötét bőrétől, szép kontrasztot adva.

Nessie nyűgösen felém nyújtotta apró kezeit.
"Renesmee"mondtam gyengéden, hangom halkan és dallamosan szólt, akár egy harangjáték. Bella karjai gyengéden de határozottan ölelték át. Jacob közben savanyú arckifejezéssel nézett hol rám, hol rá. Szemében szenvedés tükröződött.

A fejemben a helyére kattant valami, beindult néhány fogaskerék. Hangosan felnevettem, ezernyi csengőnek hallatszott hangom.
"Te és Ő?" kérdeztem hirtelen a morcos Jacobra és a nyújtózkodó Nessie-re mutatva.

Így már érthető miért van itt egy vérfarkas.

"Honnan tudsz te ilyesmit a korcsokról?" sziszegte Rosalie.
Jacob felhorkant. Edwardra pillantottam. Vajon látta az elmémben hirtelen felbukkanó gyötrő képet? Ha igen, sem mutatta semmi jelét. Éreztem, hogy minden szempár rám szegeződött. Sóhajtottam. Jacob szaga szúrta az orrom. De a levegő tele volt más édes illatokkal.
"Az egy hosszú történet."
"Ha megengedsz egy kérdést Emmeline, arra lennék kíváncsi, hogy pontosan mit is szeretnél Renesmeetől?" Carlisle a vállamra tette megnyugtató kezét.
"Félvér, nem igaz?" mosolyogtam rá. "Mint én" tettem hozzá gondolatban.
Jasper köztem és Edward között kapkodta tekintetét.
"De akkor miért nem ver a szíved? És hol a különleges illat?" Edward tekintetével ismét vizsgálni kezdett.
"A félvérek egy speciálisabb fajtáját képviselem."

"Ó" csúszott ki Alice száján, karamell szemei ragyogtak az örömtől.
"Mi baj drágám?" kérdezte Esme, miközben Jasperrel már közrefogták.
Alice megmutatta tündöklő gyöngyfogsorát.
"Megtalálta az új játékát" vetette oda Edward, aki ugyancsak látta Alice látomását, majd inkább szerető gonddal nézte felesége arcát. Bella felsóhajtott, szemöldökei között egy apró horpadás jelent meg, értetlenekedés ült ki csodaszép arcára.

"Nemcsak én" nevetett Alice majd Emmettre kacsintott.
Emmett, Alice és Edward között kapkodtam a tekintetem. Emmett hitetlenkedve, egy cinkos mosoly kíséretében vizsgálta termetemet.


Mind nevettek rajtam, hirtelen úgy éreztem mintha egy családi pillanat részese lennék. Halkan velük nevettem.

Örök Telihold 1.fejezet - Vágyak

Twilight Fanfiction
Örök Telihold

1. fejezet -Vágyak

Kiáltottam.
Újra és újra, gondolatban.
Lépteim nem hagytak nyomot az avarban, hangtalanul haladtam előre.

Edward úgyis meghallja, ha elég hangosan kiáltok gondolatban nem? Elég hangosan kiáltok? Tudom, hogy képes meghallani, ismerem a képességét, hallottam róla. Az egész család, annyira más... Nem mintha én magam nem lennék egyfajta kívülálló. Ki hallott valaha olyan korcsról mint én? Ezért kell látnom őt, Renesmeét. Ő valamennyire hasonlíthat rám. Hiszen félvér.

És Bella. Muszáj látnom a nőt , aki emberként hordott ki egy vámpírgyermeket.
Attól félek, hogy amit kezdetben alaptalan pletykának, vagy félreértésnek reméltem, igaz, és tényleg mély barátságot ápolnak a vérfarkasokkal. Őszintén remélem, hogy tévedek. Mégis... hogy lehetne lehetséges efféle kapcsolat? Képtelenség.

Bár ők mások.

''Edward!" kiáltottam ismét magamban. Egy teljes percig vártam bármiféle válaszra a lehető legteljesebb csöndben."Hülyeség" morogtam magam elé. Biztosan túl messze vagyok még. De nem, itt kell lenniük a közelben. Edward vajon csak az ismert hangokra koncentrál?

Lassan haladtam előre, arra ahol a Cullen házat sejtettem. " Itt vagyok a semmi közepén. Magamban beszélek. És azt sem tudom, pontosan jó helyen járok-e." fortyogtam magamban halk dallamos hangon.
Kiértem az erdőből.
Egy nem túl széles folyó kanyargott előttem és a túlparton ott állt a ház, világos volt és nyitott, csupa üveg, egy csodás világos folt a természet lágy, árnyékos ölén.

Csak most vettem észre, hogy a folyó túlpartján, egy aprótermetű vámpír áll mozdulatlan márványtesttel, sötét haját borzolja néha a szél. Szemei csillognak, mikor dallamos hangján megszólal:"Végre" csilingelve felnevetett. "Már nagyon vártalak. A többiek még nem tudják, hogy jössz."

A kifejezések, amelyek a szemem mélyén ültek valószínűleg elárulták aggodalmam.

"Szeretni fognak" mondta megnyugtatóan és gyönyörű fehér kezét hívogatóan tárja ki felém, kecsesen biztatva a közeledésre. " A nevem Alice."

"Emmeline." suttogtam nevem, amelyre ő csak egy csodás mosollyal kísérve annyit felelt:"Tudom."

A házból két szív ütemes dobogását hallottam.

Bólintottam. "Reméltem, hogy így lesz és látod, hogy jövök."
Érdeklődve nézett végig rajtam, vizsgálgatta a termetem, a külsőm. Sötét íves szemöldökeit felemelte:
"Tudsz a képességemről?"

Vajon megijesztem a válaszommal? Mi lesz, ha egyáltalán nem olyan pozitívan reagál mint ahogy reméltem? A többiek mind teljesen megbíznak benne és a látomásaiban, ha ő nem kedvel meg engem, akkor esélyem se lesz Renesmee közelébe kerülni. Rajta keresztül vezet az út Nessie-hez.

Megkockáztattam egy cinkos mosolyt. "Ezt talán nem láttad előre?"
Gyönyörű topáz szemei elkerekedtek.
"Csak a Cullenek neveit és képességeit ismerem, egyszóval a fontosabb száraz anyagot a családodról."

Egy fél másodperc múlva egy szőke, magabiztos férfi lépett Alice mellé, olyan különleges törődéssel nézett a lányra, amelyet férfi szemében még sohasem láthattam. Ha el tudtam volna pirulni ettől a bensőséges pillanattól, kétségtelenül megtettem volna. Majd az a bizonyos tekintet felém fordult. Az idegen fénylő szemei különös alapossággal elemezték minden porcikám. Biztos voltam benne, mint ellenfelet vizsgált. Erő és határozottság áradt minden porcikájából, tudtam, ha csak egy Alice-t fenyegető mozdulatot tennék, egy erős állkapocs szorulna össze hófehér nyakamon.

"Jasper drágám, minden rendben, ő itt Emmeline."
"Ohh, Jasper." nyögtem fel hirtelen " Örülök, hogy megismerhetlek." Biztatóan biccentettem is egyet felé, a legédesebb mosolyom bevetve. Akarom, hogy kedveljenek.

Jasper kőmerev alakja lazább lett, testtartása természetesebb alakot öltött. Alice megszorította a csuklóját, majd balerinákat megszégyenítő finom mozdulattal perdült egyet körülötte.
Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Hiába hallom és látom őket innen is olyan tisztán mintha 1 centire lennék tőlük, jobban szerettem volna már valahol a közelükben állni, ha kell mozdulatlanul.

"Esetleg...?" kezdtem a mondatot, de egy mélyen zengő mézédes hang félbeszakított.
"Épp kérni akartam."

További négy vámpír közeledett felénk. Egy fél pillanatnyi habozás után egyetlen nemes szökkenéssel átlendültem a folyó túlpartjára.

Gyengéd szellő legyezte meg tökéletes arcunkat.

"Carlisle Cullen vagyok, engedd meg, hogy bemutassam a családomat"-mondta az előző zengő hang tulajdonosa. Azt őt karoló karamellhajú nőre nézett szerető pillantással: " Ő itt Esme." Elbűvölő mosollyal az arcán lágyan integetett nekem.

Mögülük lépett ki a leggyönyörűbb dolog amit valaha életemben láttam. Vállára omló szőke tincsei finom keretbe foglalták csodás angyali vonású arcát.

Még mielőtt észbekaphattam volna egy apró elismerő nyüsszentés tört elő mellkasomból.
Csak egy fél pillanat múlva jöttem rá, hogy nincs egyedül, vele van a család termetben legnagyobb tagja. Sötét göndör fürtjei furcsán gyermekivé tették a hatalmas alakját, ami miatt egyből belopta magát fagyott szívembe. " Rosalie és Emmett" mondta Carlisle szélesen mosolyogva, azon gondolkodtam vajon még az előző apró kis nyögésemen szórakozhat-e ilyen jól. "Alice-t és Jaspert pedig már ismered".

Hirtelen rámtört a felismerés, már nem csak Renesmee barátságát szeretném mindennél jobban, de az összes Cullenét.

Ez a felismerés nem jelentette azonban azt, hogy ne Renesmeét vágytam volna leginkább látni. Ellenkezőleg újonnan támadt szimpátiám a Cullenek felé, csak még tovább erősítette azon vágyam, hogy végre láthassam őt és a szüleit.

Edward és Bella minden bizonnyal Renesmeére vigyáznak. Ő még törékenyebb, mint a többi vámpír. Gondolatban keserűen felnevettem.

Távolodott a szívdobogás ütemes zenéje.
Pánikba estem. Önkéntelenül elfordítottam a fejem.
"Nem fogom bántani. Ígérem. Esküszöm. Hiszen csak miatta jöttem. Látni szeretném." Hangom tónusa engem is meglepett. Könyörögtem.

Az Örök Teliholdról..

Az Örök Telihold egy Twilight Fanfiction, amely a Breaking Dawn eseményei után játszódik a könyvben is előforduló szereplőket felhasználva..
A főhősöm egy teljesen új, félvér szereplő, névszerint Emmeline. Nemcsak a Cullen család, de a vérfarkasok is kiemelt szereplői lesznek történetemnek..
Ha még ezek után is vagy olyan elvetemült, hogy el akarod olvasni... hát tessék, én figyelmeztettelek...

Jó szórakozást!

Henna